egy ideje küzdök, hogy feltöltsem pdf-ben az összeszerkesztett blogot, íme

ha legközelebb utazom, majd szólok:)

üdv

 

A beszámoló helye és ideje:

Kaltenberg Söröző Jubileum terem (Kinizsi u. 36, Ferenc körút metrómegállóhoz közel), október 10 szombat, du 4 (kb 6-ig).

Lesz képvetítés, teasüti, meg hogy hogyan lehet felkészülni arra, hogy hátizsákkal nekiindul valaki a nagyvilágnak. Meg milyen akadályok jöhetnek, illetve milyen kellemes meglepetések. Legfőképp pedig arról, hogy ez mennyiben más élmény, mint 2 hétre elutazni valahova.

ha valaki még eddig nem tette meg, az jelezze, hogy jönne, mert a terem férőhelye korlátozott. Kérdéseket pedig előre és a helyszínen is szívesen veszek.

üdv,

a Szerző

Mielőtt elindultam, az a naiv elképzelésem volt, hogy majd 7 hónap utazás után a fenekemen fogok tudni maradni egy darabig. De ennek épp az ellenkezője következett be, és több utazótárssal való beszélgetés után rá kellett jönnöm, hogy ez a természetes. Tény, hogy már a következő nagy kalandot tervezem. Vannak egyéb ötletek is, de azok nem „sürgősek”. Persze mindenki károghat, hogy már a munkán/saját otthonon/családon kéne törnöm a fejem inkább. Lehet. De vannak olyan elfuserált emberek, mint én, akiket nem egy új autó, drága ékszer vagy csodakütyü hoz lázba, hanem hogy mikor hogy és mennyire időre vághat neki a nagyvilágnak. Inkább él hátizsákból, alszik sok idegen emberrel egy szobában és zötyög mindenféle közlekedési eszközön, mint otthon a kényelemben és relatív luxusban nézze a tévét.

Nyilván én is szeretnék saját családot, de valahogy olyankor mindig előjönnek a kétségek és kérdések. A munkával kapcsolatban nincsenek nagy elvárásaim, nem gondolom, hogy én fogom a következő Eiffel-tornyot vagy Golden Gate hidat építeni. Persze nem lenne rossz, de nem elsődleges cél. Ezekkel ellentétben bármikor kapásból fel tudok néhány országot sorolni, ahova minél hamarabb szeretnék eljutni, izgi útvonalakat és helyeket. Úgy tűnik, ez nem fog változni, max a gyerekem világot lát mielőtt iskolába megy. Vagy közben. Találkoztam egy családdal, akik vettek egy hajót és elindultak Franciaországból a Föld körül, kb 2-3 évre tervezték. Én fél év után Brazíliában találkoztam velük. A gyerekeket meg tanítják a szülők. Vagy azok idős hölgyek, akik csak úgy neki szokott vágni a világnak fél-1 évre. Igen, többel is találkoztam. Mind azt állította, hogy az utazási vágy a kor előrehaladtával csak nő és nem csökken.

Természetesen én is vágyom arra, hogy az otthont ne egy 45+10 literes meg egy 25 literes hátizsák jelentse. Hogy a saját ágyamban ébredjek mindenféle idegenek horkolását mellőző éjszaka után és a saját fürdőszobámba botorkáljak ki félig alva. Néha egy saját hűtő és főző/sütő alkalmatosság is jól jönne. Sőt, folyamatosan sasolom a legújabb Apple számítógépeket, néha ábrándozom egy házimoziról.

Hogy mi lesz a jövő? Nem tudom. Le tudnék lépni még egy hossabb útra és abszolút lenullázni az anyagi hátterem, mint más megtette. csábító, de mégse, most más kalandok várnak. Legalábbis egy darabig.

Ui: bárkinek, aki hosszabb útra akar indulni: számoljon a következménnyel, hogy utána mindig új helyekre fog vágyni, messzebb, hosszabb útra, stb.

I spent 4 very relaxing days in Ubud. I had absolutely no intention to head for the beach, Kuta was terrible and anyway, the sky was cloudy many times. I had a nice place to stay with very friendly locals, great breakfast with garden views and quiet setting. I visited the Sacred Monkey Forrest which was terribly touristy, but I liked to watch the monkeys peeling banana. They were so full around noon that they took the banana, had 1-2 bites and then threw it away. Ubud supposed to be the cultural center of Bali, which is probably true, but is mostly means that there are infinite galleries and jewellery shops between the restaurants and clothes shops:) No complaints, it’s a nice place, but too well catered for westerners. I recommend the small local places to eat a little away from the main drag, a 5-minute walk from the main road, and I had amazing chicken sate with rice for a buck, and a small bag of fried bananas for 50p. A real bargain. I wasn’t happy to leave Indonesia behind, but I was also curious about Japan.

I must admit in the first place that I’m not fond of the country. I had only a week, but it was probably enough for a while. I don’t eat seafood, so most of Japanese food is out of question, it was expensive compared to the rest of Asia (sure, quality is is a lt higher and not bad for value for money), and too me, Japanese people were “dull” and I didn’t feel good vibes in Kyoto or Tokyo.

First I spent 3 days in Kyoto, visiting a few temples, ut after the 4. they all looked the same. They are beautiful, still. Nara was a  lot nicer with the deers around. One of the lay down in the middle of the path and didn’t care that you almost flipped over to pass by. Probably, I should write more about Japan, but I can’t. They are weird. The country which invented origami, hentai, ikebana, reality shows and samurais. I just simply cannot put those together. To my surprise, only a few people speak English. Most of the tourists are locals as in the US or China, but still…

Tokyo was probably even weirder with hordes of Japanese teenagers trying to dress like supermodels from the runway. Hmm… It’s not trendy or funky, it’ simply hideous for me. I did visit most of the interesting parts of Tokyo, mostly different shopping districts. I had great French pastry, a bit of Japanese food, and that’s it. It wasn’t as bad as it might sound, it was just not that exciting to me as Sumatra or New Zealand.

My very last day on the trip was to take the Nozomi superexpress (bullet train) to Osaka and then change to another train to Maiko. What’t the big deal? The Akashi Kaikyo Bridge, the longest suspension bridge on planet Earth. I heard that name at least 50 times during my studies, so I had to see it. And it did put a huge smile on my fave which stayed for the whole day:) It was amazing, there is a small exhibition center, unfortunately mostly in Japanese with a few English signs and videos. The best was the viewing platform in the structure. I totally loved it. There was a cafe too, but who cares when You can walk on a walkway inside the truss structure. They know how to make a stupid structural engineer happy. Only downside that there was no souvenir shop, I would have bought a miniature for sure:)

I was as ready to fly back home as I could get the next day. Sure, I could have gone on and on. That’s just how I work.

Élőben október 10-én fogok mesélni, valamikor délután, nagyjából 4-től, a helyszín a létszámtól függ. Akit érdekel az legyen olyan jó és hívjon fel telefonon, írjon emailt vagy megjegyzést, hogy tudjam hány főre számítsak, mert helyet kéne találnom.

Lehetőleg még a héten. Köszönöm